Részlet Kassai Csilla nagy sikerű 5-ről 6-ra könyv harmadik kiadásából. Ha tetszett megrendelheted nyomtatott és e-book formátumban is. A e-csomagban a könyv mellett a Határidőnaplót is megtalálod itt >>
Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Milyennek látom az életemet? Milyen életetszeretnék? „Céltalan hajósnak nem kedvez a szél!”
1. FEJEZET
Milyen vagyok ÉN?
Az önépítkezést leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor az ember házat akar építeni, azzal a különbséggel, hogy nekünk minden a rendelkezésünkre áll, mielőtt még hozzáfogtunk volna! Úgy is mondhatnám, egy kis idő és gondolkodás ráfordításával elérhetjük azt, amit szeretnénk, és olyanná válhatunk, amilyenek lenni szeretnénk! Nem olyan ördöngős a dolog, mint amilyennek látszik!
Mi is kell egy
ház felépítéséhez? Mi kell az én-ideál felépítéséhez?
1. | Elhatározás | = | Elhatározás |
2. | Tőke | = | Idő |
3. | Terv | = | Állapotfelmérés, az életcélok és az ÉN- IDEÁL meghatározása |
4. | Telek | = | Tudatos és tudatalatti elménk |
5. | Tereprendezés | = | Traumafeldolgozás, jógalégzés, mudrák |
6. | Alapásás, alapozás | = | Yesudian - megerősítések + saját én-ideál - megerősítések meghatározása jógalégzés + mudrák |
7. | Építkezés | = | Napi(minimum) 25 perc időráfordítás és naplóvezetés |
8. | Tető aláhozás | = | Átérezni az elért sikereink feletti megelégedettség örömét |
9. | Átadás | = | Az elért sikerek feletti örömöt megosztani másokkal |
Amikor eljutunk a döntéshez, hogy igen! Elég volt az egy helyben toporgásból, és változtatni akarunk, szándékunk megerősítése céljából hadd idézzem Anthony De Mello: Ébredj tudatára c. könyvének egyik kedves történetét:
Egy apa bekopog a fia ajtaján."Jamie! - szól oda neki - ébredj fel". Jamie azt feleli: - "Nem akarok felkelni, papa!" Az apa elkiáltja magát: "Kelj fel, iskolába kell menned!" - Jamie azt feleli: - „Nem akarok iskolába menni." - "Miért nem?" - kérdi az apa. - „Három okból!" - válaszolja Jamie. - "Először is, mert unalmas; másodszor, mert a gyerekek ugratnak engem; harmadszor pedig, mert utálom az iskolát." Mire az apa: - "Nos, mondok neked három okot, hogy miért muszáj iskolába menned. Először is, mert ez a kötelességed; másodszor, mivel negyvenöt éves vagy; és harmadszor, mivel te vagy az iskolaigazgató."
Kedves Olvasó!
Most eljött az idő, hogy egyszer és mindenkorra szembenézzünk azokkal a régi, szinte már megcsontosodott, fásult érzésekkel, dolgokkal, amik örökösen visszahúznak bennünket!
Nagyon jól tudom, hogy amikor egy ember benne van a saját problémájában, nem látja fától az erdőt, nem tud objektívan dönteni, és csak őrlődik, őrlődik. Talán hihetetlen, de hogy milyennek látjuk önmagunkat, azt a külvilág jelzéseiből tökéletesen lehet követni.
"Minden helyzet tükör, amit épp te hoztál létre!"
- Carlos Castaneda elismerését fejezte ki mindazoknak a "kicsinyes zsarnokoknak", akikkel összetűzött élete során, mert épp ők segítették egója gyenge pontjait felfedezni. (Paula Horan: Gyógyító kezek II.) Amikor egy ember például magányos és emiatt szenved, ez arra utal, hogy önmagával kapcsolatosan komoly elfogadási problémái vannak, azaz nem tudja magát elfogadni. Amikor valakivel gondja van, akkor Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Milyennek látom az életemet? Milyen életet szeretnék? „Céltalan hajósnak nem kedvez a szél!” igazából azt kell megvizsgálnia, hogy mi az, ami zavarja a másik viselkedésében? Hazugság? Hiúság? Megbízhatatlanság? Saját életemből okulva arra a tapasztalatra tettem szert az elmúlt évek folyamán, hogy nem becsültem magamat eléggé, és ezért vonzottam be a "szemét" alakokat, akik megloptak, becsaptak, hülyét csináltak belőlem. Miért? Azért, mert hagytam! Én is kellettem hozzá! Ezt nem könnyű bevallania az embernek magának, pedig a közmondás is úgy szól, zsák a foltját megtalálja! Nem becsülöd eléggé magadat? Majd bevonzol egy olyan embert, aki megerősíti benned, hogy egy senki vagy! Aki megaláz, meglop, becsap! Ezen akkor kezdtem el gondolkodni, amikor felfigyeltem rá, hogy vannak a környezetemben olyan emberek, akik sohasem vonzanak be szemét alakokat az életükbe! Miért? Miért volt az, hogy amikor meghaltam volna egy morzsányi szeretetért, csak megaláztatást, hazugságot kaptam? Hát ezért!
Az élet egyik törvénye a vonzás törvénye: amit kisugárzunk, azt magunkhoz vonzzuk! Már pedig én azt sugároztam ki, hogy egy szerencsétlen senki vagyok, aki semmibe veszi és sajnálja magát. Hát be is vonzottam azokat, akik ezt az énképet visszaigazolták.
Nemrég hallottam egy ehhez a témához rendkívül jól passzoló viccet:
-"Képzeld!" - zokog az egyik barátnő. - "Rájöttem, hogy a férjem csak a pénzemért vett el!"
-"Örülj neki! Úgy látszik, mégsem olyan idióta, mint amilyennek látszik!"
Van egy nagyon tanulságos történetem is, miszerint egyik alkalmazott ismerősöm már évek óta nem kapott fizetésemelést. Amikor egyszer egy szép napon szóvá tette a főnökének, azonnal megadta neki az általa kért összeget. Az alkalmazott ezen nagyon elcsodálkozott, és megkérdezte, hogy ha tudta ezt a főnöke, hogy milyen pimaszul csekély fizetést kap évek óta, akkor miért nem adta meg azt, ami járt volna? Erre a főnök így válaszolt: - „Ja, kedves kolléga, akit le lehet fütyülni, azt le is kell fütyülni! Hát igen! Ha nem becsüljük magunkat, ha nem állunk ki magunkért, az ehhez hasonló esetek tömkelegét fogjuk bevonzani az életünkbe. Lehetünk a világ legjobb szakemberei, ha nem kérjük meg a munkánk árát, azzal saját magunkat becsüljük alá. Honnan tudom ezt? Onnan, hogy magam is sok-sok éven keresztül voltam "Olcsó János", másokat hozzásegítve céljaik eléréséhez, míg az enyém ott álldogált valahol a sor legvégén. Ám láss csodát! Amikor elkezdtem magamon dolgozni, és szembenéztem a hibáimmal, a téves hiedelmeimmel és hogy tulajdonképpen mit is szeretnék, ki is szeretnék lenni az életemben, a szemét alakok eltűntek! Valahogy a munkámért is kezdtem a reális ellenértéket megkapni! Véletlen lenne? Dehogy!
Változtasd meg a gondolataidat, és megváltozik a környezeted! Amint bent, úgy kint! Amint fent, úgy lent! Nem beszélve arról, hogy manapság valahogy elfelejtettünk kérni. Elfelejtettük kifejezni az óhajunkat. Márpedig néma gyereknek anyja sem érti a szavát! "Kérjetek és adatik nektek!” Mi sem volt számomra meggyőzőbb tapasztalat, mint amikor már kezdtem helyrejönni, és pozitív megerősítésekkel mindennap dolgoztam magamon, az addig szörnyű állapotban lévő szobám, ahol mindig elég nagy rendetlenség szokott lenni: könyvek egymás hegyén-hátán, iratok itt, iratok ott, egyszeriben megváltozott! Új tapéta, könyvespolc, gyönyörű tükrös-tolóajtós szekrény és REND! Pontosabban, ahogy bennem elkezdett megváltozni valami, úgy a környezetemben is azonnal megjelentek ennek jelei.
Pontosan úgy, ahogy Hermész Triszmegisztosz is megírta pár ezer évvel ezelőtt a Tabula Smaragdinában! Amint belül, úgy kívül! Az életben nincsenek új dolgok,
csupán a régi tudásunkat kell feleleveníteni. Az önismereti munka pedig ehhez a legkiválóbb lehetőség minden lélek számára! Furcsa, de máig nincsenek jobb tanácsok azoknak, akik a magasabb rendű igazságot vagy akár csak sorsuk megjobbításának módját keresik, mint a Delphoi Jósda falán is több ezer éve ott álló feliratok: "Gnóti szeauton!", azaz "Ismerd meg önmagad!" és "Méden agan!", azaz "Mindent mértékkel!"
Mint azt az előző fejezetben említettem, ha az énképünk nincs szinkronban a gondolkodásmódunkkal, abból semmi jó nem születhet! Az énkép és a gondolkodásmód viszonyának négy alapváltozata létezik:
"A világgal az a baj, hogy az ostobák holtbiztosak mindenben, az intelligensek pedig félnek mindentől!"
2. Aztán vannak a negatív énképű, negatívan gondolkodók. Na, többnyire ők vannak a hontalan szállókon, vagy ha még nem, akkor hamarosan ott lesznek vagy a temetőben! Ők azok, akik hamar megbetegszenek, és végig kesergik az egész életüket. Akik örökösen panaszkodnak, sírnak, rínak, de semmit sem hajlandóak tenni helyzetük, életük megjobbításáért. Mindenkit, még önmagukat is folyamatosan szapulják végeláthatatlanul! Ki ne hallott volna már arról, hogy a pozitív gondolatok növelik a betegségekkel szemben való ellenálló képességünket? Érdemes észben tartani, hogy a negatívak viszont csökkentik!
1. A pozitív énkép és a negatív gondolkodás, aminek ugyanúgy boldogtalanság a következménye - csak ott az ember a külvilágot teszi felelőssé az őt értsérelmekért -, tehát még annyira sem tart fejlettségében, mint a negatív énképű, pozitívan gondolkodó, ám az ilyen típusú ember mégis elérhet nagy sikereket, hiszen önmagával rettentően meg van elégedve, és azt is sugározza ki!
Hiszen az ő hiedelemrendszere szerint Ő a világegyetem középpontja, ő nem tehet semmi rosszról, mindenki hülye, csak ő nem... stb., stb.. Ugye ráismerünk néhány ismerősünkre?... Ők jellegzetes példái annak a mondásnak, miszerint:
"A világgal az a baj, hogy az ostobák holtbiztosak mindenben, az intelligensek pedig félnek mindentől!"
3. Aztán vannak negatív énképű pozitívan gondolkodók. Az ő közös ismérvük, hogy mindig mindenkinek osztogatják a jó tanácsokat, sokat mosolyognak, és próbálnak mindenkinek segíteni, még kéretlenül is, de ha egy ilyen embertől megkérdezzük: "Hogy vagy?" Sírva fakad, vagy végeláthatatlan panaszáradatba kezd! Kifelé jó képet vágnak mindenhez, de a lelkük sajog a fájdalomtól, amit önsajnálat, esetleg önutálat, kisebbrendűségi érzés, az önszeretet és az önelfogadás hiánya okoz. Ezek az emberek azok, akik úgy érzik, mindenkinek működik a pozitív gondolkodás, csak nekik nem! És akinek negatív az énképe, elfogadni sem tud! Ismerek olyan nőt, akinek az a gondja, azért van egyedül, mert ha meghívja őt egy férfi vacsorázni, még azt sem tudja elfogadni, hogy a férfi fizesse az étteremben a számlát. Egy kávét nem tud elfogadni, de az már sokkal természetesebb számára, hogy ő fizessen mindent. Inkább kétszer ad, mint egyszer elfogad. Csoda, hogy felborultak a kapcsolatai? Ki az az intelligens ember, akinek jólesik, ha visszautasítják? Ennek a hölgy ismerősömnek ezen kell dolgoznia az énképében.
4. Ám vannak pozitív énképű, pozitívan gondolkodók is. Ők azok, akik életükben a legsikeresebbek, és sikerüket a közösség érdekében a leghatékonyabban tudják kamatoztatni. Az emberiség számának mindössze 1%-át teszik ki, mégis több a vagyonuk, mint az emberiség 90%-ának együttvéve. Miért? Mert tudatos és tudatalatti gondolkodásuk, munkájuk, érzéseik összhangban vannak, s így a vonzás törvénye alapján könnyen megvalósulnak elképzeléseik a fizikai valóságban, legyen az egy parkoló megtalálása vagy egy gigantikus méretű épület megépítése. Biztosan volt már a kedves olvasó életében is olyan pillanat, amikor határtalanul boldog volt. És milyen érdekes? Amikor határtalanul boldogok vagyunk, valahogy minden könnyebben sikerül! Valahogy mintha az egész univerzum a segítségünkre sietne, és kezünkre játszana! Ám amikor magunk alatt vagyunk, valahogy semmi sem akar sikerülni! És ez így van! Nem győzöm hangsúlyozni! Amit kisugárzunk, azt vonzzuk magunkhoz! Ezért olyan fontos az agykontroll által olyannyira ajánlott gondolat-nagytakarítás! Hiszen van, akinek a "napsugár" szótól jókedve lesz, és van, aki rosszul lesz tőle, mert már volt napszúrása az életében, és benne rossz érzéseket kelt a "napsugár" szó! Pedig a szó ugyanaz, csak éppen mindannyiunknak más az úgynevezett "hozott" tapasztalata, azaz az élettapasztalata. Ezért fontos dolgozni magunkon, hogy a napsugár a napsugarat jelentse és ne a fájdalmat a múltunkból!
Miért ne tartozzunk hát azok közé, akik összhangban tartják gondolataikat érzéseikkel, érzéseiket cselekedeteikkel és a sikeresek táborát, azt a bizonyos 1%-ot duzzasztják? Hiszen a kezünkben van már a megoldás! Miért ne lehetne abból a bizonyos 1%-ból 2% vagy akár több?
Amikor a betegágyamon ráeszméltem, hogy tulajdonképpen saját magamnak köszönhetem az elmúlt évek gyötrelmeit, azonnal cselekvéshez láttam! Egyszerűen nem tudtam beletörődni, hogy úgy maradjon minden, ahogyan volt! Úgy döntöttem, véget vetek addigi önpusztító gondolkodásmódomnak, és felépítem magamat! Úgy döntöttem, hogy szükségem van egészséges önbizalomra, egészséges önbecsülésre, ennek viszont nélkülözhetetlen alapja az egészséges önértékelés. És eljött egy nap, amikor szembe kellett néznem egy számomra eddig ismerős, de valójában mégis idegen emberrel, Kassai Csillával. Folyamatosan és nagyon eltökélten járt az agyam. Szinte dübörgött benne minden szó, minden gondolat. Az addiktológián a főorvos asszony szavai, aki azt mondta nekem:
-"Csak azon lehet segíteni, aki maga is akarja, hogy segítsenek rajta!"
Aztán egy közmondás: "Segíts magadon, Isten is megsegít!"
Vettem egy füzetet, egy tollat és egy mély levegőt, és csak írtam, csak írtam, csak írtam.
*1* lépés - Amikor meghozzuk a döntésünket – okfeltárás
Igen! Változtatni akarok magamon, és rendbe akarom hozni a saját életemet. Az első lépés: meghatározni: miért akarunk tulajdonképpen változtatni? Mi nem tetszik, mi okozza a problémát, mi a baj, miért vagyunk boldogtalanok?
Ha ez megvan, akkor tudnunk kell, hogy 50%-ban előreléptünk, és már csak a másik 50%-ot kell megtennünk a siker eléréséért! Ha az okot, azaz a mozgatórugót megtaláltuk, akkor az énkép-ideál meghatározása már gyerekjáték lesz!
*2* lépés - Állapotfelmérés
Meghatározni: Milyen az életem?
(minél őszintébb a jellemzés, annál erősebb lesz az alap, amire építkezhetünk!)
Leírtam a dátumot, és mindent, ami akkori állapotom szerinti életemet tükrözte, egyes szám, első személyben. Leírtam, milyen anyagi helyzetbe "süllyedtem", milyen a családi helyzetem, milyen a kapcsolatom a családommal,
a barátaimmal, a munkatársaimmal, egyáltalán vannak-e barátaim? Milyen a párkapcsolatom, működik-e, van-e? Milyen munkám van, van-e munkám? Szeretem-e a munkámat?
Hol lakom, jó-e ott lakni? Elégedett vagyok-e az életemmel, önmagammal? Egyáltalán milyennek látom önmagamat? Leírtam azt
is, mi hiányzik az életemből? Mit nyújtottam eddig szeretteimnek és önmagamnak, és elégedett vagyok-e ezzel?
Végül is, ezek a jegyzetek határozzák meg, hogy merre is induljunk el? Ez a bázis, a kiindulópont, az origó. Ami végtelenül fontos, az a kíméletlen őszinteség! Én tudom, hogy az embernek nagyon nehéz elfogulatlannak lennie saját magával kapcsolatban, hiszen minden ember elfogult, ha önmagáról van szó! Ez természetes! Ám mégiscsak meg kell próbálni a puszta tényekhez ragaszkodni, nem mögé és nem köré gondolni semmit! Sokat tűnődtem rajta, hogy miért pont 40 évesen jutottam el ide, hogy meghatározzam a kiindulópontot az életemben? És arra a következtetésre jutottam, hogy örüljek neki, hogy már eljutottam idáig! Sokan egész életükben a körülményeik rabjaiként tengetik az életüket! Én már ezen túl vagyok!
Hát nem mondom, nem vagyok büszke erre a számvetésre! Negyven év alatt felépítettem magamnak egy társtalan, siralmas, depressziós és szenvedélybeteg, anyagilag a padlón lévő, boldogtalan életet. Komolyan el kellett gondolkodnom rajta: valóban ezt akartam? Én, aki mindig mindenkinek csak segítettem és sugalltam az önbizalmat, egy kórházi ágyat építettem fel egy elkeseredett, sikertelen élettel és egy öngyilkossági kísérlettel? Gondot, bajt és kárt akartam okozni azoknak, akik vakon megbíztak bennem és szerettek engem?
Ott, a füzetben, néhány sorban elfért az egész életem! Nagyon megdöbbentem! Hatalmas szerencsém volt, hogy a családom nem hagyott el! A szeretetük még a legdurvább helyzetben is töretlen maradt irányomban. Aggódtak értem, és törődtek velem, még akkor is, amikor már régen megbízhatatlan és kiállhatatlan voltam! Tulajdonképpen azt tekintem a legnagyobb szerencsémnek, hogy egyáltalán VAN CSALÁDOM! Hányan vannak, akik senkire sem támaszkodhatnak a nehéz időkben! Mert nehéz idők jönnek, még a legpozitívabban gondolkodó emberek életében is, csak ők nem problémának nevezik, hanem megoldandó feladatnak. Mindez nem más, mint hozzáállás kérdése, ami már magában is foglalja a végkifejletet.
"Probléma nem létezik, csak feladat és információ!"
Amikor tisztáztuk, hogy hol tartunk, egy sokkal izgalmasabb feladat vár ránk:
*3* lépés - Célkitűzés
Meghatározni, hogy milyen életet szeretnénk? Hol? Mikor, Kivel? Mit és Hogyan?
Ezek azok a gondolatok, amik értelmet adnak az életünknek! Cél nélkül nincs értelme az életnek. Meg lehet nézni azokat az embereket, akik elvesztették a reményt, akik naphosszat a kocsmában élnek. Nincsenek céljaik. Érdektelenek a saját sorsuk megvalósításában. Nem éreznek magukban erőt semmihez, mert elvesztették a talajt a lábuk alól. Egy álom az által válik céllá, ha időpontot rendelünk hozzá! Nem elég vágyni rá, hogy majd valamikor boldogok, gazdagok, egészségesek legyünk! Ne toljuk magunk előtt az elérhetetlenség világába a vágyainkat! Csak a konkrétan megfogalmazott, a vágyott megvalósulás időpontjával ellátott, mások számára is előnyös álmok realizálódnak a mi javunkat szolgálva életünkben! Nagyon fontos!
Nemrég hallottam egy tanulságos történetet két békáról, akik beleestek a tejes csuporba. Az egyik feladta a reményt, elsüllyedt és megfulladt. Ám a másik addig úszott, amíg vajat nem köpült a lábaival, és végül is kimászott a csuporból.
A kisfiamnak egy időben hörcsögei voltak. Sosem felejtem el, mennyire szerettük őket, ám mivel nem vagyunk nagy állatszakértők, azonnal összetévesztettük a fiú hörcsögöt a lánnyal , így hát, amikor a fiú szült meg, akkor kénytelenek voltunk Luciferről Lukréciának keresztelni, Olimpiát pedig Olimposznak. A csuda sem tudta, hogy a hörcsögök háromhetenként szaporodnak. Eleinte át tudtuk adni a szaporulatot az állatkereskedésnek és Lacika osztálytársainak, de aztán már minden létező ismerősünk "megtelt", és kénytelenek voltunk a papát és a mamát külön akváriumban elhelyezni. Három hónap sem telt el, Lukrécia meghalt. Nem volt életcélja, nem volt miért élnie. Magányos volt és szomorú.
Amikor készen vagyunk a listánkkal, azaz megvan a tervünk fő irányvonala, csak akkor léphetünk tovább az építkezéssel. Meg kell szabadulunk a gyomoktól, és el kell egyengetnünk a terepet.
"Az eső lényege ugyanaz, de a mocsarakban a töviseket növeszti, a kertekben a virágokat." (arab közmondás)
Kassai Csilla : Steve a Dunánál
Ahogy a Dunát nézted
Szeretettől csillogott tekinteted.
Úgy örültél a Dunának,
Mint Anyjának a kisgyerek.
Amikor a vízhez értél,
Bár hűvös volt , neked mégsem hideg,
Évekig folyóparton éltél,
S ezért van szívedben
Ez a szeretet.
A Duna- part hallgatag volt,
Csak néha törte meg a csendet
A madarak hálás Isten-éneke.
Láttam örömöd a szívemben,
És ez olyan volt, mint mikor
Felcseng a fülemben
A legszebbik zene!
A folyó csak csendesen
Folytatta útját, látszatra
Mit sem törődve velünk.
Miért is aggódott volna?
Hiszen neki is olyan az élete
Mint az életünk!
Egyszer minden folyó eléri a célját,
Akármerre is halad,
Mert mindenképp eléri a tengert
És útjában legyőzhetetlen marad!
A SIKER maga az ÚT!
Az ára bármi is legyen!
Az ára bármi is legyen!
A Folyónak a Tenger csak ráadás!
És Steve-nek a Folyó a hatalmas szerelem!
Összefoglalás:
A zsák a foltját megtalálja!
A vonzás törvénye: amit kisugárzunk, azt magunkhoz vonzzuk!
Akit le lehet fütyülni, azt le is kell fütyülni!
Változtasd meg a gondolataidat, és megváltozik a környezeted!
Amint belül, úgy kívül!
Ismerd meg önmagad!
Azon lehet segíteni, aki maga is akarja és elfogadja a segítséget!
Segíts magadon, Isten is megsegít!
Ami végtelenül fontos, az a kíméletlen őszinteség!
Probléma nem létezik, csak feladat és információ!
Részlet az 5. Fejezet-ből Mudrák
Csak napi 25 perc saját magamnak! (az egészséges önbizalom kialakítása 2.) „Gyakorlat teszi a mestert!
! (az egészséges önbizalom kialakítása 2.) „Gyakorlat teszi a mestert!
akár szexszel, vagyis bármivel, amitől abszolút jól érezzük magunkat. Bármi is tesz jót nekünk vagy okoz örömet, azt képzeljük el részletesen.
Megerősítés: Úgy érzem magam, mint hal a vízben, hajlékony, oldott vagyok, csupa jó érzéssel.
Rendteremtő mudra
(A traumák feloldásának mudrája)
Előkészítés: Dörzsöljük össze a tenyerünket, mintha egy adag pizzatésztából akarnánk golyót formázni.
Mudra: Hajlítsuk be mindkét kéz ujjait, és ujjbeggyel érintsük az ujjtöveknél lévő dombot. A két hüvelykujj begye és a középső ujjak középső ízülete összeér.
Tartsuk a kezünket a has magasságában, a lehető legmélyebben.
Légzés: A mudra gyakorlása közben lélegezzünk mélyeket, lassan, ritmusosan és finoman. Hosszabbítsuk meg kissé a be- és kilégzés közötti szüneteket.
Érezzük a légzést a mellkas és a has területén.
Hatása: A rendteremtő mudra hatására a régi traumák, vagyis a régi sérülések feldolgozatlan emlékei, amelyek a tudatalattiban tárolódnak, felszínre kerülnek vagy egyszerűen feloldódnak.
Hét napon keresztül naponta 3--7 percig gyakoroljuk ezt a mudrát. Ezeken a napokon ügyeljünk rá, hogy ételeink könnyűek legyenek, és sok folyadékot fogyasszunk.
Mindannyiunknak vannak testi és lelki-szellemi sérüléseink amelyek tudatalattinkban tárolódnak. A hétköznapokban és bizonyos helyzetekben
akadályozhatnak, alkalomhoz nem illő reakciókra ragadtathatnak, félelmet ébreszthetnek, elszomoríthatnak, vagy újra fájdalmat okozhatnak. Tudatalattinkban sok trauma rejlik, mert akkoriban nem tudtuk feldolgozni őket, vagy túl sok szégyenérzetet, haragot, bűntudatot stb. váltottak ki belőlünk. De időközben már tudjuk, hogy nem kell ilyesmiket éreznünk, mindegy mit okoztunk önmagunknak, mit okoztak nekünk vagy mit tettünk, okoztunk könnyelműen (jó kifejezés).
Mindezek tanulóéveink fontos leckéi voltak. Ha tökéletesek lennénk, akkor nem is lennénk ezen a világon, ráadásul borzasztóan unalmas is lenne.
Eljött az ideje, hogy rendet csináljunk tudatalattinkban. Vagy véletlen csupán, hogy épp ennél a mudránál nyílt ki a könyv?
Amikor ezt a mudrát gyakoroljuk, előfordulhat, hogy többet álmodunk - az álmok is rendet teremthetnek tudatalattinkban, és tehermentesítenek bennünket. Amikor felbukkannak régi emlékek vagy tudatosodik valami kellemetlen a múltból, azonnal engedjük el. Ne fürödjünk a bűntudat érzésében vagy haragban, gyűlöletben, hanem bocsássunk meg, bármi történt is. Inkább találjuk ki, mit tanulhatunk ebből, és hogyan tehetnénk jót önmagunkkal és másokkal a jelenben.
Ez a mudra még egy kis titkot rejt, egy meglepetést! A tudatalattiban ugyanis sok szép dolog is rejlik, például kihasználatlan képességek, lehetőségek és kreativitásunk. Ha megnyílunk egy kissé ebbe az irányba, akkor ezek a dolgok is megnyilvánulnak. Feltűnt már talán Önöknek is, hogy a kreatív és érdeklődő embereket sokszor nem könnyű kezelni? Érzékenyebbek az átlagnál, és sokszor hangulatemberek. Cserébe viszont valamivel színesebb és érdekesebb az életük. Tudatalattijukhoz nyíltabban viszonyulnak, és több dolgot átengednek, belső lehetőségeik teljes mértékben kibontakozhatnak.
Ettől a mudrától még nem válunk szeszélyes művésszé. De az sem lenne rossz, ha jó ötleteink születnének a hétköznapokban, ha új képességeket és lehetőségeket fedeznénk fel, érdekes projektekbe fognánk. Olyan sok szép dolog van, amit csinálhatnánk, mindegy mennyire vagyunk idősek vagy fiatalok, szegények vagy gazdagok!
Imagináció: Készítsünk elő papírt és ceruzát. Képzeljük el, hogy a tudatalattinkhoz vezető ajtó résnyire kinyílik. Ha egy rossz emlék jön fel, írjuk fel, hogy mit tanultunk az akkori szituációból. Ha jó ötletek jutnak eszünkbe, azokat is írjuk fel a papírra.
Megerősítés: Megtalálom a jó csíráját, amely ott van minden tanulási helyzetben.
Ego-mudra
(Önmagunk szeretetének mudrája)
Előkészítés: Bal kezünket hajlítsuk ökölbe. Majd nyújtsuk felfelé a bal mutatóujjat és fogjuk át a jobb kéz ujjaival és masszírozzuk meg.
Előkészítés: Bal kezünket hajlítsuk ökölbe. Majd nyújtsuk felfelé a bal mutatóujjat és fogjuk át a jobb kéz ujjaival és masszírozzuk meg.
Mudra: Tartsuk átfogva a bal mutatóujjat, helyezzük a jobb hüvelykujjat a hegyére, és emeljük a szívcsakra magasságába a kezünket.
Légzés: A mudra gyakorlása közben lélegezzünk mélyeket, lassan, ritmusosan és finoman. Hosszabbítsuk meg kissé a be- és kilégzés közötti szüneteket.
Tudatunkat irányítsuk a szívcsakrára.
Hatása: Ez a mudra a nemi szervek, a vastagbél és a lép energiáját stimulálja, amelyek megint csak az immunrendszer szempontjából játszanak fontos szerepet. Lelki-szellemi szinten segít legyőzni a betegségektől való félelmet.
Amikor minden hibátlanul megy, amikor a testünk zökkenőmentesen működik, ha sikeresek vagyunk, és ennek megfelelően jó a kedvünk, könnyű önmagunkat szeretnünk. De mi a helyzet, ha a testünk sztrájkol: épp a „legfontosabb napon" fázunk meg, görcsöl a hasunk, rosszul reagálunk, lejáratjuk, elhanyagoljuk önmagunkat, túl sokat vagy túl keveset beszélünk, hagyjuk, hogy átverjenek, túl sokat vállalunk stb. Hol marad ilyenkor önmagunk szeretete?
Még mindig képesek vagyunk kiállni saját személyünk mellett, vigasztalni és felvidítani önmagunkat? Ha mi magunk nem tesszük, akkor ki fogja megtenni?
Sokszor halljuk, hogyan szidják, vagy látjuk, hogyan büntetik önmagukat az emberek. De ettől nem javul a helyzet. Kinek lesz jobb?
Mindegy mit rontottunk el, egyetlen dolog segít: össze kell szednünk minden erőnket - testileg, szellemileg és lelkileg, és meg kell mentenünk, ami még menthető. Vagy elölről kell kezdenünk az egészet, és ezúttal jobban kell csinálnunk. Talán néha a büszkeségünket is félre kell tennünk, és visszavenni valamit, elnézést kérnünk és belátnunk, hogy valamire képtelenek vagyunk. Ezzel nem leszünk kevesebbek, sokkal inkább belső nagyságunkat és erőnket mutatjuk meg - ez pedig igen jó benyomást tehet másokra, és sok mindent újra rendbe hozhat.
Nagyon fontos, hogy mindig szeretettel gondoskodjunk önmagunkról, tisztelettel, jóindulattal és megértően bánjunk magunkkal. Mindegy, honnan jövünk, mindegy, hogyan viselkedtünk a múltban, mindegy, milyen kellemetlen tulajdonságaink vannak: megérdemeljük minden tiszteletünket és szeretetünket. A szégyen, önmagunk megvetése és a bűntudat mázsás súlyként nehezednek a vállainkra, olyanok mint a mérgezett nyilak a szívünkben és mint a sötét felhők a fejünkben. Ezekkel egy lépést sem tehetünk előre az életben. Hajítsuk ki mindezeket a negatív gondolatokat és érzéseket most azonnal; azonnal, és ha kell újra és újra. Kezdjük újra, mégpedig itt és most. Így jobbá tehetjük az életünket. Ha mégis elkezdenénk újra a régi minta szerint viselkedni, akkor kezdjük elölről, mégpedig újra és újra. Meglátjuk: eljön a nap, amikor már sok minden könnyebben megy.
Legyünk gondoskodók, türelmesek és szeretetteljesek önmagunkhoz! Álljunk ki önmagunk mellett, ahogy egy jó anya vagy egy jó apa kiáll a gyermeke mellett, és ahogy Isten is mindig mellettünk áll! Bátorítsuk és néha örvendeztessük meg önmagunkat: jutalmul vegyünk virágot, könyveket, CD-ket, csinos dolgokat vagy finomságokat!
Lehet, hogy ez a mudra számunkra a legfontosabb. Addig gyakoroljuk, amíg ez a szeretetteljes és megértő hozzáállás a vérünkké válik. Nem arról van szó, hogy agyonkényeztessük magunkat, hanem arról, hogy egyrészt megköveteljük magunktól megfelelő mértékben a legjobbat, másrészt megadjuk és elismerjük azt, ami helyes és jó számunkra. Ezt nem mindig könnyű kideríteni, mert az évek múlásával a szükségleteink is változnak. De megéri!
Önmagunk igazi szeretetében és elismerésében különös mágia rejlik. Mert mindent, amit mi megteszünk saját magunkért, azt megteszik értünk az emberek. Ügyeljünk rá tehát, hogy belső párbeszédünk szeretetteljes és megértő legyen. Ahogy magunkkal bánunk, úgy fognak embertársaink is kezelni bennünket. Soha ne várjunk el másoktól olyasmit, amit önmagunkkal szemben nem tudunk megadni. Belső hozzáállásunk és belső párbeszédünk változása és átállása eltarthat pár hétig vagy hónapig; legyünk tehát türelmesek. Azt, hogy hol tartunk a folyamatban a környezetünk pontosan jelzi majd nekünk.
Soha ne beszéljük be magunknak, hogy egoisták vagyunk. Mert az egoisták sokszor öngyűlölők. Mivel nem tudják elfogadni és szeretni önmagukat, anyagi szinten keresnek pótlékot, vagy megkövetelik másoktól, hogy pótolják a számukra hiányzó szeretetet.
Akiknek egészséges az önértékelése, azok erős személyiségek, és a társadalom valódi támaszai. Vannak néhányan, akiknek ez veleszületett adottsága, nekünk többieknek egész életünkben dolgoznunk kell ezen. De tényleg olyan borzasztó ez? Nem lelhetjük benne örömünket?
Imagináció: Képzeljük el, hogy valami nagyon szépet, értékeset, törékenyet vagy sérülékenyet tartunk a kezünkben (virágot, állatot, kristályt). A teremtő műve. Csodáljuk, simogatjuk és beszélünk hozzá. Most megváltoztatja a formáját és fénygömbbé válik, belsőnk szimbólumává. Folytassuk vele a párbeszédet, és még pár percig csendesen csodáljuk és szeressük.
Megerősítés: Az isteni gyermeke vagyok, amely rajtam keresztül fejezi ki szépségét, bőségét és szeretetét. Szeretem önmagam.
